Magas Tátra Karcsmar-folyosó ( Krčmárov žláb ) Mint úgy általában, ez a téli túra első időpontja is több héttel, mi több, hónappal ezelőttre lett kitűzve, de mindig közbe szólt az időjárás. Utólag kiderült azért, hogy nem szabad hinni a fülnek, csak a szemnek! Mert most is mondtak havat, hideget, szelet és mégis napsütésben értük fel a Karcsmar-folyosó (Krčmárov žláb) tetejére. 2008.március 21. Délután 7 órakor indultunk el Budapestről, a GPS navigáció szerint 5 órás utunkra. Annyi is lett. Valahol Poprád előtt, ahol kissé átalakult mostanság az úthálózat, próbált minket bevinni a bozótosba, meg valami ipari komplexumba, rendre csak az hallottuk: "Újratervezés! Fordulj balra! Újratervezés! ", de mi okos értelmiségiek nem dőltünk be neki és némi időveszteséggel meg sok improvizálással sikerült megtalálni a helyes utat Poprádi-tó (Popradské Pleso) vasútmegálló felé. Valahogy éjfél körül érkeztünk meg. Szállásunk szerencsére üres volt, csak ránk árt. Szerencsés megérkezésünk örömében kipattantunk sportcipőben a -8 fokos bokáig érő havas valóságba mondeónk meleg öleléséből, pillanatok alatt előkerült a pehelymellény. Hamar bevackoltuk magunkat szokásos kuka mögötti sarokban és mély álomba merültünk. 2008.március 22. Nagyjából az első halkan elosonó vonattal ébredtünk. Sanyi meg is jegyezte milyen ügyes pályaépítők ezek a Szlovákok, milyen nesztelenül járnak itt a vonatok. Aztán még több is elment míg össze készülődtünk. Egyikkel "komolyabb"-nak tűnő hegyjáró fiatalok érkeztek túrasível, gondoltam megkérdezem mit tudnak a fenti hóviszonyokról. Nos erről szóltam az imént Azt mondták ha itt lent 10-20 cm friss hó van, akkor fent biztos sokkal több, valamint nyugati szél fújt, ami a Gerlach gerincén átbukva a keleti oldalakat megtölti friss hóval, tehát a Karcsmar-folyosó valószínűleg tele lesz lavinás porhóval. "De nézzétek meg." volt utolsó mondatuk. Ezzel a lelki teherrel szépen komótosan készültünk össze, aztán átkocsiztunk Tátraszéplakra (Tatranská Polianka). Rövidke utunk szinte szótlanul telt. Hiába tudtunk róla, láttuk is már korábban ama szörnyű vihar embertelen tarolását, mégis megdöbbentő látványt nyújtott a táj. A több száz hektárnyi szavanna szerű táj. Csak pár szál vörösfenyő, és CSAK A VÖRÖSFENYŐ állt lábon mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően. Tátraszéplakon kisebb kóválygás után a faluból délnek vezető út melletti térkép által is jelzett parkolóban (970 m) hagytuk az autót. Állt már itt egy behavazot, magyar rendszámú autó, meg épp utánunk érkezett egy hazánkszülte anyuka lányával. Kicsit mustráltuk Őket, de még nálunk is lassabban készülődtek, úgyhogy 10 órakor jól megpakolt zsákokkal indultunk a Sziléziai-házhoz (Sliezsky dom). Z- jelzésen 2 órát írt az útjelző tábla. A kezdeti 10cm friss hó felfelé sem növekedett lényegesen, mindössze a korábban esett, megmaradt hóvastagság növekedett kb. 1 m –ig. Igaz gyöngyöző homlokkal sűrű hóesésben, de belefértünk a 2 órába. Természetesen betértünk melegedni kicsit, meg megérdeklődtük mibe is kerül az éjszakai szállás, mert Zoli e-mail-ben megkérdezte, de hihetetlennek tartottuk az 1000Sk/fő/éjt. Pedig annyi. Rettegésem megszűnt. Sanyi alapból utál sátrazni, főleg télen. Zoli tart a TANAP-tól, merthogy ugyebár nem szabad sátrazni. Én meg elvből utálok házban aludni mikor "hegyet mászunk". De ez az ár mindenkit meggyőzött. A tó végén jobbra kisebb horpadásra találtunk, amiben tökéletesen megbújhatott sátrunk (1670 m). Egyenlőre csak ledobtuk zsákjainkat és némi teával, pár szelet csokival felszerelkezve felsétáltunk a beszálláshoz. 1 óra alatt értünk el a kőfolyás aljához, azon kb. 10 perc volt felérni (2050 m) és már elénk is tárult utunk első harmada, benne a rettegett sziklatorlasszal. Csak álltunk és értetlenül vakartuk fülünk tövét, mert sehogyan sem láttuk a neten talált leírások retteget lejtőit, kínszenvedéses sziklamászását, csak egy kellemes hólejtőt benne pár méter kb. 70-80 fokos jéggel, mai talán kikerülhető. Délután 3 óra volt. Összenéztünk és némi nagyképűséggel, de nem minden alap nélkül feldobtam, hogy másszuk meg most Hideg, huzatos szél futott le a folyosón, bebújt a kabátunk alá, a menetközben elállt hó is ismét eleredt, sűrű ködbe borultak a környező sziklák, amik helyettünk feleltek felvetésemre. Túlfűtött önbizalommal indultunk vissza. Felfelé jövet a Karcsmartol délre az első kuloárt kiszemeltem, mint lefelé jöveteli útvonalat, most kis kitérőt tettem közelebbi megvizsgálására. Távolról sem tűnt vészesnek, innen az aljából sem láttam mást. Általában 40-45 fokos lejtő lehetett, mindössze sokszor csak 1-2 méteres szélessége zavart. Belegyalogolni már nem volt kedvem, se csákány, se hágóvas, megelégedtem a látvánnyal, meg nem is láttam rá túl nagy esélyt, hogy itt jöjjünk le. Este -5 fokot mutatott a hőmérő, éjfélkor -8 –at. 2008. március 23. 5-kor ébredtünk. Zoli neki is látott teát főzni, Sanyi várta, hogy keljünk, én meg mély álomba zuhantam. Végül is 6.30-kor indultunk el. 2 zsákot vittünk, én saját cuccaimat, Sanyi-Zoli közösen a sajátjaikat, plusz a kötél. 60 m-es félkötelet, hágóvasat, Zoliék 2-2, én 1 jégcsákányt és 2 túrabotot, fejenként 2 exprest, 1-1 jégcsavart, 1 szöget, 2 hószöget és néhány kötélgyűrűt vittünk. 7.30-ra értünk a hólejtő aljához. Itt csatoltuk fel a hágóvasakat és neki indultunk. A sziklatorlaszig szinte végig korábban előttünk járók nyomában tudtunk haladni, bár így is sokszor térdig érő hóban gázoltunk. Itt a nyomok balra térve kikerülték a jégfolyást, de a bizonytalan vacak fogásmentes szikla helyett inkább a jeget választottam. Szerencsére, mert nagyon jól tartott. Itt vettem elő a csákányomat, másik kezemben túrabottal másztam fel, és ez is maradt a felállás amíg vissza nem értünk ide újból. Szóval mentünk tovább felfelé. Technikailag semmi kihívást nem jelentett, csak a néha derékig is érő hó legyőzése okozott bosszúságot, de a valószínűleg tegnapi apró lavinanyomokba beevickélve elég kemény havat találtunk, alig féllábszárig-térdig szakadt. Sanyival felváltva tapostunk, Zoli meg cipelte az érthetetlenül nehéz hátizsákjukat, kötélre nem volt szükség. 9.45-kor szálltunk ki a kuloárból (2550 m). Kicsit megpihentünk, aztán ismét felfelé törtünk, hogy a Gerlach-hal koronázzuk meg napunkat. Na ez így jól is hangzik, Zoli magasságmérője szerint már csak 20 méterünk volt, de kissé elnéztük a térképet. A gerincre felérve akár hogy kerestük, nem láttuk a Gerlac csúcskeresztjét. Átegyensúlyoztunk egy keskeny gerincen, fel a következő csúcsra, ahol megtorpantunk. Itt valami nem stimmel! És ekkor döbbenten láttam meg messze hátul, jó 2-3-4 órányi mászásra a keresztet. Nem kellett sokat gondolkodni mit is tegyünk. A havas sziklán elég bizonytalan volt a mászás, azért már fáradtak is voltunk, tehát visszafordultunk. A kuloáron ereszkedtünk vissza. A jó hó ellenére azért bekötöttünk 3-an 30-30 méterre egymástól (60 m 8.7-es kötél). Standolással terveztük, de hamar kiderül, hogy nincs rá szükség. Felfelé tökéletes lépcsőházat tapostunk ki, egész nap nem sütött be a nap, beárnyékolta a déli gerinc, bátran haladtunk menetből lefelé. Egyedül a jégen ereszkedtünk át, de ott is simán le lehetett mászni. 14 órakor már a házban melegedtünk. Hogy a napot teljessé tegyük, sátorhelyünk feletti jégre felballagtunk 1.5 órát jeget mászni is. Az alig 15 métert sűrű lábremegéssel sikerült kimásznom, aztán Sanyi jött utánam vacak túracsákányokkal aprítva a jeget. Esett-kelt is szegény. Miután ledobtam neki szuper :) csákányomat, már simán kitolta. Vissza ereszkedett, jött Zoli. Mivel nem a kötél esésvonalában mászott, természetesen beakadt egy jégcsapba a kötél, nem bírta kiakasztani, hát beleült és a "Jég és föld között" szerű ingamozdulattak végigitörte a jégcsapokat, patogott, remegett alattam a kötél, azt hittem elszakad (bakker, az én köteleim!!!), de azért simán, fejpúposodás nélkül megállt. Ezzel be is fejeződött jégmászásunk. Sűrűn havazott, nagyjából oda is fagytam a standba, én is leereszkedtem. Összepakoltunk és fejlámpák fényében lebotladoztunk a kocsihoz. Lent már semmi hó nem volt. Szerintem: A Karcsmar-folyosó technikailag nem túl nehéz, de nagyon veszélyes lehet. Lavinás hóban a meredek lejtőn, állandó veszélyben van a mászó. Az oldalsziklákról is tetemes hó csúszik le ide. Haladni ha már lementek a havak, leginkább középen lehet, de ha lavinaveszélyes, oldalra kell kitérni. Ott viszont most is térdig-derékig érő havat találtunk. Ebben a laza, meredek hóban biztonságos standot építeni nem igazán lehet, a sziklán lehet repedéseket találni, szöggel, ékkel (?) hexe-vel, friend-del talán lehet standolni. A szikladugó felett van egy szög, benne vaskos kötélgyűrű, abból lehet biztosítani, ereszkedni. A szikla feletti út felénél törik a lejtő, kissé (5 fok) laposabb lesz, majd a kiszállás előtti 10-15 méter lesz ismét meredekebb (50-55 fok). Ha Gerlach csúcsmászást is tervez valaki, mindenképpen érdemes fejlámpát vinni és 3-4 órakor elindulni, de ez természetesen terep és erőnlét kérdése. Jó mászást mindenkinke!  lap tetejére -> Hasznos linkek: http://www.kfki.hu/~cspeter/kepek/2004-Gerlach/karcsmar.html http://szikla.hu/olvas?ssz=420 http://stalpinklub.extra.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=16 http://www.bebte.hu/documents/karcsmar.htm http://www.agasvar.hu/egyesulet/turaink/karcsmar200602.html http://www.mahoe.hu/index_mahoe.php?func=gallery&name=hu%2F__%2Fupload%2FImage%2Ftatra2006%2F&mahoe_session= c64b16569d064b040d90fe3290636093&lang=hu http://www.summitpost.org/view_object.php?object_id=264809&context_id=150749 http://www.freeweb.hu/szhsk/blog/?postid=149